Az előző fejezetben ismertetett menüponttal rögzített vevő számlákat két módon egyenlíthetjük ki. Az egyik megoldás a már ismert, hagyományos módon történik a pénztár és a bank napló rögzítése közben a kettős programban. Azonban van arra is lehetőség, hogy a számlázó programban rögzítsük a vevő számlák kiegyenlítését, és onnan automatikusan vegyük át a kiegyenlítés adatait. Erre szolgál ez a menüpont. Más szóval a körülményekhez képest eldönthető, hogy melyik megoldás a praktikusabb: a kettős programban rögzíteni a kiegyenlítéseket (ekkor nem kell használni ezt a menüpontot), vagy a számlázóban vezetjük, és ezzel a menüponttal vesszük át az eredményt. A döntéshez ismerni kell még a számlázó program korlátjait: ti. (egyelőre) a számlázó programban nem lehet lekezelni a részkiegyenlítést, valamint csak egy bankkal és egy pénztárral tud dolgozni. A számlázó programban mindössze a kiegyenlítés dátuma, és a bizonylatszám (általában a bankbizonylat száma) adható meg, valamint hogy pénztárban vagy bankban történt a kiegyenlítés.

A menüpont hasonló az előzőekhez: a feladást tartalmazó könyvtár kiválasztása után adjuk meg a dátum intervallumot. Ebben az esetben a számlák kiegyenlítésének dátumára fog vonatkozni a dátum intervallum. Mivel a kiegyenlítés dátuma lesz a bank ill. pénztárbizonylat dátuma, csak adott könyvelési évi dátumokat adhatunk meg.

FONTOS! A számlázó programban a könyvelési állomány előállításakor gondoljuk végig a dátumok megadását, mert a számlázó program a számla kelte alapján készíti el a kívánt fájlt. Tehát pl. ha májusban is történt még februári számlák kiegyenlítése, akkor az előállított fájlnak tartalmaznia kell a februári számlákat is. Inkább legyen nagyobb a megadott intervallum, mint hogy kimaradjanak számlák vagy azok kiegyenlítései, a program úgysem enged duplán rögzíteni tételt.

Itt csak két főkönyvi számot adhatunk meg: a pénztárét és a bankét (hiszen a számlázó programban is csak ez a két választásunk van kiegyenlítéskor). Feltöltéskor a tételek a kiegyenlítés sorrendjében kerülnek rögzítésre. A státusz három értéket vehet fel:

Könyvelhető: a számlát megtalálta a vevő szállító naplóban és még nem volt kiegyenlítve.

Számla nincs a vevő naplóban: értelemszerűen azt jelenti, hogy talált olyan számlát, amelyik már ki van egyenlítve, de nincs feladva a vevő naplóba (lásd. előző fejezet). Az azonosítás a számlaszám alapján történik, amit a vevő naplóban a bizonylatszám mező tartalmaz. Ezek a tételek nem jelölhetőek ki könyvelésre.

Számla már ki van egyenlítve: a vevő-szállító naplóban ellenőrzi a program, hogy a számla rendezetlenként szerepel-e. Csak ha teljes mértékben rendezetlen (0 Ft van rendezve), akkor engedi a program lekönyvelni a kiegyenlítést.

Könyvelés előtt itt is tételenként módosítható a főkönyvi szám, a kiegyenlítés dátuma és a bizonylatszám. A partnerkód és az ellenszámla a vevő naplóban szereplő értékeket fogja felvenni, így nem fordulhat elő, hogy a mérlegben mindkét oldalon szerepelni fog a számla a helytelen kiegyenlítés miatt. A tétel megnevezése a pénztár és a bank naplóban „X. sz. számla kiegyenlítése” lesz, ahol X a számlaszám. Természetesen az így kiegyenlített számlák a vevő-szállító naplóban (pénzügyi nyilvántartásban) is automatikusan kiegyenlítetté válnak.

FONTOS! A számlák feladása mindig az aktuális könyvelésbe történik, a program nem tudja beazonosítani, hogy kinek a számláit adjuk fel az aktuális könyvelésbe! A számlák automatikus könyvelése nem vonható vissza, csak a tételek egyenkénti törlésével! Fentiek miatt ajánlatos a feladás előtt biztonsági mentést végezni, főleg jelentősebb mennyiségű számla könyvelése előtt!